Drégelypalánk A Börzsöny hegység peremén, az egykori Hont vármegye területén található a mai település: Drégelypalánk.
Drégely és Palánk egykoron két község volt. Az előbbi már az Árpádok korában fennállott, míg Palánkot csak századokkal később alapították. Várának történelmi jelentősége a török betörések korában kezdődött. Ide menekült a mohácsi vész után Várday Pál érsek, s Szondy Györgyöt nevezte ki a vár parancsnokává. Ali budai pasa 1552-ben Drégely vára ellen fordult, ami nagyon gyönge volt. Helyőrsége mindössze 146 emberből állott. Ilyen körülmények között érkezett 1552. július 6. reggelén a pasa 12000 főnyi hadteste Nógrádon át, a vár alatt elterülő és ma is Töröktábornak nevezett fennsíkra és nyomban felszólította Szondyt a vár feladására. Ő azonban hű maradt hazájának, királyának és Istenének tett esküjéhez, s élete árán is védte a várat. Így vált ő és maroknyi serege a hősiesség és hazaszeretet példájává. Drégely rommá lőtt sziklavárát azonban a hódítók nem használhatták többé és föl sem építették. A község temploma körül árkot ásván, erős fapalánkot építettek körülbelül kétezer lovas számára és ezentúl a kezdetben Új-Drégelynek, később Palánknak nevezett erőd lett a hont-nógrádi törökök hadi mozgásainak kiindulópontja. Ha valaki harminc évvel ezelőtt kereste fel a helyszínt, csak úgy találhatta meg a bozóttal benőtt kopott sziklájú csúcson, ha pontosan tudta, hol kell keresni. A Drégelyvár Alapítványnak köszönhetően az elmúlt évtizedekben kb. 1500 m3 falat húztak fel. Így válhatott Drégelyvár a Nemzeti örökség részévé, 2012-től hivatalosan is történelmi emlékhellyé. Szinte nincs olyan nap, hogy ne indulna a hegycsúcs felé turisták csoportja. Az ide érkezők azonban jól teszik, ha felkeresik a faluban a Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központot is, ahol élménygazdag programok során ismerkedhet meg e hősi kor szereplőivel, életével, küzdelmeivel.
Érsekvadkert A település nevében a megkülönböztető szerepű Érsek előtag a helység egykori birtokosára, az esztergomi érsekre utal. Érsekvadkert (azelőtt csak Vadkert) a megye legrégibb helységeinek egyike. Már jóval a tatárjárás előtt fennállt. 1227-ben az oklevelek az esztergomi érsek itteni vadaskertjét említik. 1710 januárjában a szabadságharc csatározásai is érintették a települést. Császári had szállta meg a helységet, s 1710. január 22-én vívták meg a kurucok és császáriak a Vadkert-Romhányi csatát, melyet kuruc részről maga II. Rákóczi Ferenc vezetett. A csata jelentős része a Vadkert határában lévő Sír-pataknál zajlott. Az 1848-49-es szabadságharcban két alkalommal is jelentős hadmozdulat színtere volt a hadiútvonal mentén fekvő mezőváros. A község plébániájának első említése 1283-ból származik. Az 1688-as leírás szerint a szentély és a sekrestye boltozott volt, a hajót festett famennyezet fedte, festve voltak az ülőhelyek és az új karzat is. A templom 1710-ben leégett. Az 1743-ban épített, Szent András tiszteletére szentelt, mai barokk stílusú templom egyhajós, keletelt, melyet a korábbi épület felhasználásával Esterházy Imre esztergomi érsek építtetett újjá. A falu közművelődési intézménye gazdag kulturális programot kínál az érdeklődőknek. A település központjában található egy gazdag helytörténeti gyűjtemény. Gyűjtője és gondozója egy nyugdíjas pedagógus házaspár: Réti Lajos és felesége, Harmati Margit, akik szívügyüknek tekintik a település múltjának kutatását, s átörökítik a mai kor számára. A gyűjtemény a település múltját, néprajzi értékeit mutatja be az épület berendezése, használati tárgyai és dokumentumok segítségével.
Horpács Ha a 2. számú főközlekedési úton haladunk, Borsosberénynél találjuk a leágazást a Cserhát lankáiban megbúvó település felé. A falu nevének jelentésében a horpadást, besüllyedést sejthetjük. A falu első írásos említése 1255-ben kelt. 1291-ben Hurpach néven szerepel egy oklevélen. A település címerében két motívum látható: egy aranyalma és a Mikszáth-kúria sziluettje. A legenda szerint ugyanis a falu közepén esett le a szerencsét és boldogságot hozó aranyalma. A mai falu elsődleges látnivalója Mikszáth Kálmán 1909-ben épült, görögös, neoklasszikus ízlésű kúriája, s benne a múzeum. A nagy író születésének 150. évfordulóján 1997 októberében adták át a felújított, bővített állandó irodalomtörténeti kiállítást. Olyan relikviákat láthatunk itt, amelyek régen vagy még egyáltalán nem kerültek a közönség elé. A múzeum legfőbb értékei: az író bútorai, használati tárgyai, pipái, kéziratai, egyéb emléktárgyak, dokumentumok. Diftériában meghalt kisfia legkedvesebb játékai: a ló, a bárányka és a nyúl. A múzeum előtt 1999-ben helyezték el a lócán üldögélő Mikszáth Kálmán szobrot. Horpács jeles lakója volt Szontágh Pál. Az 1848 bécsi forradalomban való szerepéért a szabadságharc után börtönbüntetésre is ítélték. A kiegyezés után a deákpárti politikus a parlament örökös tagja, a képviselőház elnöke lett. Madách róla mintázta Az ember tragédiája Lucifer szerepét. A horpácsi temetőben nyugszik Nagy Iván, a tudós történész. Fő műve, az 1857-ben Pesten megjelent „Magyarország családai”, jelentős genealógiai és heraldikai mű. A szabadságharc tisztjeként részt vett a csatákban. Múlhatatlan érdemeket a szerzett Nógrád megye múzeumi szervezetének megalapításával is.